Indiai futókacsa


   
       
     Fotók: Kertész Ottó (a törzsállomány egy része)


Délkelet-Ázsiából Anglián keresztül terjedt el Európában.
Extrém függőleges testtartású (valamikor pingvinkacsának is hívták).
Feltűnően mozgékony, vékony, különleges típust képviselő kacsafajta.
Nyolc színváltozatban ismert a tenyésztése, a legtöbb fehér, fekete, vadas és őzbarna színű.
Tojáshozama 200-at meghaladja.
Élősúlya 1,6-2 kg a tojóknál, 1,8-2 kg a gácséroknál.

Ázsiában elsősorban tojástermelő kacsafajtának tenyésztették ki. Jáván kétezer éves kőbe faragott ábrázolása is van. Reggel kihajtották legelni (futott, nem totyogott!), estig szedegette a csigákat, rovarokat, magvakat; megtanították, hogy ne távolodjon messze a pásztor bambuszbotra kötött szalagjától. Este hazahajtották, bambuszketrecbe zárták éjszakára, reggelre megtojta a tojását, és kezdődhetett minden elölről.

A futókacsa a leghatékonyabban pusztítja a spanyol csupaszcsigát, amely Ausztriát már elözönlötte és várhatóan itthon is tömeges lesz. Nyugat-Európában bérbe is vehető futókacsa (Rent an ent!) a csigák elleni harchoz.
Egy kacsapár elég egy kert csigamentesítéséhez. Ne szedjünk nekik csigákat, megfulladhatnak rajta! Kiváló szaglásuk révén maguk is rátalálnak a csupaszcsigákra és odaviszik a kacsaúsztatójukhoz, hogy vízzel nyeljék le. Különösen imádják a csigapetéket.

Egy gácsér mellett 4-5, de akár 6-8 tojó is tartható, ha megtermékenyített tojásokat szeretnénk. Ha több gácsér van, veszekednek, ha egy tojó mellett van a több gácsér, véresre csipkedik a tojó fejét és tönkreteszik. Több gácsér ugyan tartható csapatban, de tojó nélkül.

A tojásai kissé nagyobbak a tyúktojásnál (60-75 g), egy fészekalja, 10-15 db után abbahagyja a tojásrakást és kotlani kezd. 28 napra kelnek ki a kiskacsák. A gácsér bánthatja a kicsiket.

A kacsatojások tífusszal vagy szalmonellával könnyen fertőződhetnek, ezért csak jól megfőzve-sütve fogyaszthatók, pl. süteményben. A Távol-Keleten sóval stb. tartósítják. Í